Fémallergia laboratóriumi vizsgálata

A fémek egy része szervezetünk szerves alkotóelemeit képezik, vannak azonban olyan esetek, amikor képesek immunreakciót elindítani. Leggyakrabban a nikkel, a kobalt, a króm, a higany, a réz és a palládium okoz allergiás tüneteket, ezek elsősorban azonnal jelentkező (I-es típusú) allergiás reakció formájában jelentkeznek: szénanátha, asztma, csalánkiütés, ekcéma, vagy ételallergiaként. Ritkábban okoznak késői típusú, 1-3 napon belül jelentkező ún. sejtközvetített (IV-es típusú) reakciót vagy autoimmun reakciót.

A szervezetbe kerülő fémionok két módon válthatják ki az immunválaszt. Az egyik esetben a T-, illetve B-limfocitákat aktiválják, amelyek serkentik a fém-érzékeny limfociták szaporodását és újbóli érintkezés alkalmával beindítják az immunválaszt. A másik esetben a fém aktiválja, vagy nyomja el az immunválaszt.

Attól függően, hogy milyen formában érintkezik a fém a szervezettel, különféle tüneteket okozhat. A bőrrel érintkezve vörösség, viszketés, hámlás jelentkezik, hosszabb fennállás esetén pedig megvastagodhat és kirepedezhet az érintett területen. Belélegezve náthás tüneteket, garatgyulladást okozhat, súlyosabb esetben pedig asztma kialakulásához vezet. Fogászati implantátumként a szájnyálkahártya elváltozásai mellett egész testre kiterjedő tünetek jelentkeznek, mint a gyengeség, hányinger, hasmenés vagy szédülés.

 

Mit mutat a vizsgálat?

A fémallergia vizsgálat limfocita-transzformációs teszt (LTT) formájában történik, vérmintából.

A vizsgálat során a vizsgált fém hatására képződő specifikus T-limfociták aktivitását mérjük. A specifikus T-limfocita elraktározza a fém „tulajdonságait”, amivel már korábban találkozott a szervezet, így a következő találkozáskor felismeri azt és aktiválódik. Ilyen esetben a T-limfocita szám emelkedik és ellenanyag termelődés is elindul. Az aktivitás mértékével igazolható az érzékenység az adott fémre.

A vizsgálat az alábbi fémekre kérhető:

• réz (réz szulfát)
• nikkel (nikkel szulfát)
• kobalt (kobalt klorid)
• króm (króm klorid)
• palládium (palládium klorid)
• ezüst (ezüst acetát)
• cirkónium (cirkónium klorid)
• mangán (mangán klorid)
• higany (higany klorid)
• cink (cink klorid)
• titán (titán dioxid)
• arany (arany)

A fémallergia vizsgálat a felsorolt vizsgálati tételekből kérhetők önállóan, illetve 2, 3 vagy 4 vizsgálati tételre.

 

Milyen esetben javasolt a vizsgálat elvégzése?

A vizsgálat elvégzése abban az esetben javasolt, ha korábban már történt allergiás reakció valamely fémmel való érintkezés során (pl. ékszerviselés, valamilyen ruhadarab alkotóeleme, gombok, zipzárak, használati tárgyak érintésével).

Fogászati implantátum, vagy ortopédiai endoprotézis behelyezését megelőzően kiemelten ajánlott a vizsgálat elvégzése a későbbi komplikációk megelőzése céljából.

A fogászati implantátumok ma már szövetbarát anyagokból készülnek, leggyakrabban tiszta titánból, amit a szervezet teljes mértékben befogad és csak rendkívül ritka esetben vált ki allergiás reakciót. A különféle ötvözetek egyre inkább háttérbe szorulnak. Fémallergia esetén elérhetőek teljesen fémmentes pótlások is, ezek cirkónium-oxidból készült kerámia implantátumok.

Az ortopédiai endoprotézisek (pl. térdprotézis, csípőprotézis) legtöbbje szintén tiszta titánból készül, érdemes azonban fémallergia vizsgálatot végeztetni a beültetés előtt, hogy megelőzhetők legyenek a gyógyulást is nehezítő gyulladások.

 

Milyen mintára van szükség a vizsgálathoz?

A vizsgálat elvégzéséhez vénából vett vérminta szükséges.

 

Mire utalhat az eredmény?

A pozitív vizsgálati eredmény bizonyítja a vizsgált fémmel szembeni túlérzékenységet.

 

Mi a teendő a vizsgálat után?

A vizsgálatot követően, fémallergia fennállása esetén, feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát az Ön számára allergiát okozó fémekről, hogy fogászati kezelése, illetve ortopédiai műtéte során a legmegfelelőbb anyag összetételű protézis kerüljön beültetésre.